Az E.G.E. sorban immáron tizenegyedik eseményét tudhatjuk magunk mögött, amit a Huntanya szíves felajánlásával újra a “termálnál” ejtettünk meg egy gyönyörű őszi napon. A menüt (főként a szervezők elfoglaltsága miatt) nem szorítottuk szigorú keretek közé, mert bár névleg disznó volt a téma, azért került marha is az asztalra. Úgy is mondhatnánk, hogy azt ettünk ami volt frissen a piacon: vaddisznót, őszi gyökérzöldségeket, késői rókagombát, gülbabát, gesztenyét. Bár az alapanyag nagyrészt helyi volt, a menüelemek eléggé nemzetközire sikerültek, volt benne székely, olasz, vietnámi, amerikai és “magyar” tányér is.
Önkéntes szakácsaink sora három új taggal is bővült, mindnenki legnagyobb örömére. Örvendünk, hiszen az egyesület célja nemcsak az érdeklődő vendégek minél magasabb szintű vendéglátással való összeismertetése, hanem a szakácsok számára is szeretnénk örömfőzésre való lehetőséget biztosítani, és úgy érezzük, hogy három új önkéntes megjelenése azt mutatja, hogy ez sikerül is. Ezúton is köszönjük Szabou Norbert, Paul Campean és Lőrincz András bizalmát, csakúgy mint a már veteránnak számító Adrian Ghemes, Fábián István és mindannyiunk kedvenc konyhafőnöke, Vass Róbert önzetlen munkáját. Külön öröm, hogy most már négy helységből is érkeztek önkénteseink, kolozsvári, máramarosszigeti, szentegyházi és székelyudvarhelyi fiúk álltak a tűzhely mellett.
A menü:
Hideg előétel: Húzott disznó, kenyér, paprika, saláta (angol muffinon tálalt pulled pork szendvics, paprikachutney, vegyes zöldsaláta)
A BBQ körökben már elcsépeltnek számító fogást, az alacsony hőfokon, 8-10 órán át lassan füstölve készített sertéslapockát, amelyet tálalás előtt szálaira szednek és visszanedvesítenek alaplével kimondottan nagy szeretettel fogadta a nagyérdemű. A szokásostól eltérően nem zsemlében, hanem egy szódabikarbónás enyhén kelesztett tésztából készült fánkszerű muffinban került asztalra a hús, aminek domináns füstös ízét sült paprika alapra készült chutneyval és zöldsalátával próbáltunk kiegyensúlyozni.
Leves: Pho-bo székelyesen (fűszeres vietnami leves, burgonyagombóc, pirított tengeri alga)
Az intenzív fűszerezésű, mára már Európában is gyakran fellelhető vietnámi pho-bo levest (bővebben itt: http://gaultmillau.hu/buvos-szakacs/pho) pirított, marhahússal töltött burgonyagombóccal és egy csík pirított algával tálaltuk. A vendégek egy része most találkozott először ezzel a levessel, nekik külön ajánljuk a bűvös szakácson fellelhető cikket. Ha több helyen lehetne ilyen, vagy ehhez hasonló ételeket kapni, egy szebb Erdélyben (Romániában) élnénk.
Meleg előétel: osso bucco, kecskesajtos rizottó
Az eredetileg milánói eredetű osso bucco (avagy lyukas csont) a fellelhető alapanyagok okán egy kis műsorváltozás is történt, ám végül megadta magát a marha és mégiscsak asztalra kerülhettek a tányérok. A klasszikus főtt lábszár, sáfrányos-velős rizottó, gremolata kombinációját kissé a helyzethez igazítva a szaftos kicsontolt hús csont nélkül került a tejszínes, kecskesajttal ízesített, enyhén tejberizses jelleget hozó rizottóra. A lágy ízű rizottó jó alapot képzett a hússal együtt párolódott zöldségekből készült, intenzíven narancsos mártáshoz, amelyet gremolata helyett vittünk rá a tányérra, majd a biztonság kedvéért picit megszórtunk még reszelt narancshéjjal.
Főétel: vadgombás vaddisznó rolád, krumplisaláta, lecsó, pirított rókagomba, mártás
A főétel különlegessége egyrészt az intenzíven vadas íz, amelyet csak tovább fokoztak az erdei gombák, másrészt a krumplisaláta alapja, egy, Erdélyben régen népszerű, mára már feledésbe merült krumpli, a gülbaba, amelynek különlegesen tömör szerkezete ideális krumplisaláta alapanyaggá teszi. A lecsó-zakuszka között átmenetet képező köret ellensúlyozta a hús intenzitását, és tovább erősítette a tányér “hazai” jellegét.
Desszert: somlói galuska (francia piskótatészta, egészben sült gesztenye, mascarpone-s angolkrém, karamellizált dió, őszi gyümölcsragu
Desszertként egy somlói galuska interpretáció került a vendégek tányérjára (ba), amely nagy vonalakban a “klasszikus” recepthez hasonlóan készült, ennek ellenére igyekeztünk elkerülni, hogy a “legvidámabb barakk” ikonikus desszertjére emlékezzen az, aki fogyasztja. Az alapanyagok eredeti formájukban kerültek felhasználásra, vagyis nem volt babapiskóta, rumesszencia, kakaós pudingpor, dióörlemény illetve növényi eredetű habtejszín a desszerttel még csak egyazon épületben sem.
A fogások között, elött, mellett a Teomo (Ágoston Tamás) jóvoltából kézműves söröket, illetve a Szőcs család (Jamy’s pálinka) felajánlásában kisszériás barack és cseresznyepálinkát kóstolt a nagyérdemű. Ezúton is köszönjük.
Köszönet Szaszának a fotókért, a szakácsoknak a ránk szánt időért és energiáért, Pap doktornő rendíthetetlen kitartásáért, a Huntanyának a nyitottságért és minden kedves vendégnek a belénk vetett bizalomért, hogy újra és újra tudunk találkozni, hogy újra és újra ránk szánjátok a szombatotokat.
Legközelebb: libák, most már harmadszorra.