Kicsiny gittegyletünk számára sok mindenben más volt ez az idei év, mint az előző kettő.
2016 a próbálkozás éve volt, amikor nem kellett felnőni semmihez, mentünk és alkalmazkodtunk, mindenki örült, hogy enni kap. 2017-re kialakult a törzsgárda úgy szakács, mint vendég szinten, egyre magasabb minőségű ételeket tudtunk a tányérra tenni. 2018-ra már elvárásoknak kell megfelelnünk, ám közben bővült a csapat, az eszközpark, több lehetőségünk van kibontakozni. Egyre többen ismernek meg minket, egyre szélesebb körben érdekel embereket az amit csinálunk, új arcok jelennek meg úgy a vendégek, mint a szakácsok között. Ugyanakkor egyre fáradtabbak vagyunk, egyre nehezebben találunk új helyszínt, aki önzetlenül tudna helyet adni az eseményeinknek, úgy, hogy az ne emelje a megfizethetetlenségig a költségeket, de mégis tudjuk eseményről eseményre emelni a színvonalat. Emiatt vagyunk nagyon hálásak Horvát Zsuzsának és Helgának, amiért másodszor is pont olyan meleg szívvel fogadtak minket a varsági Csorgókő panzióban, mint közel egy éve.
A tavalyi közel keleti ihletésű kacsavacsora után most még keletebbre fordultunk és koreai – japán – francia – magyar fúziós konyha formájában próbáltuk feldolgozni a jégen csúszkáló (utó)Márton napi liba (helyett kacsa) témát.
Minden alkalommal meglep és őszinte örömmel tölt el, hogy mennyien érdeklődtök az események iránt, és hogy milyen, a székelyföldi vendéglátósok által nem is sejtett, nyitottság van mindenkiben az egzotikusabb, karakteresebb ízekre. Ékes példa, hogy gyakorlatilag az összes gyermek vidáman fogyaszott a részeges kacsából, ami nem kimondottan egy napközis fogás.
Mivel emberfölényből indítottunk, a három ifiú padawannak, Istinek, Andrisnak és Elemérnek köszönhetően, illetve mivel volt idejük a srácoknak főzni, ezért hat tányéron kilenc tétel került az asztalra. Csak az adagméret miatt nem nevezzük degusztációs menünek a dolgot, mert egyébként az lenne.
Amouse bouche, avagy vendégváró: marinált sütőtök, mascarpone hab, füstölt-préselt kacsamellchips, sült rozmaring, gránátalma
A fogásban jól egymásra lelt az édeskés marinált tök, a semleges ízű mascarpone (elhagyható egyébként, főként azért került az ételre, hogy összefogja a többi elemet), a ropogós, intenzíven füstös-sós kacsamell, a friss ízű rozmaring és az enyhe savasságot adó gránátalma. Könnyű beköszönőfogás, ami megadja az alaphangulatot és teret enged a Dubicz pince friss Irsai Olivérjének, amellyel Ágoston Tamás (Teomo borkereskedés) ismertette meg a nagyérdeműt. Mintegy kisérő fogásként került az asztalra emellé a zöldfűszerrel (majoranna, rozmaring, kakukkfű, fokhagyma) infuzionált kacsazsír és pirítós.
Hideg előételként egy kötött fogyasztási sorrendű trió került az asztalra, kacsamáj mignon, saláta és érett juhsajt, illetve libatepertős linzer, kimcsin tálalva. A kacsamájmignon alapját egy vajon pirított kalácsérme képezte, erre került egy fűszeres körtechutney pasztilla, amit beborított félgömb alakban a kacsamáj mousse, végül pedig egy darabka pirított dió zárta le az összeállítást. A zöldsaláta (forrása Zoli bácsi, Kolozsvárról, aki már másodszorra viseli szívén a rendezvényt és lát el vadabbnál vadabb ízű salátákkal illetve zöldfűszerekkel minket) inkább csak alapként jelent meg, amire került a kimondottan karakteres, szinte csípős érlelt juhsajt (egyelőre ismeretlen termelőtől) és az intenzív tökmag vinaigrette. A sort végül a libatepertős linzer (morzsa) zárta, amit a koreaiak savanyított káposztáján, kimcsin tálaltunk. A tányér az elemek erőteljes íze miatt csak a leírt sorrendben volt élvezhető, de az egyébként megosztónak számító kimcsivel együtt is kimondottan sikeres volt.
A távol keleti vonalon továbbhaladva egy csicseriborsós, zöldséges töltelékkel sütött rétest, hozzá pedig satay szószt szolgáltunk fel, ami valószínüleg mindenkiben megidézte azokat a régi szép napokat, amikor a nagymamája éppen szamozát sütött a sparherten, mellé meg kevergette a mogyoróvajas, kókusztejes fűszeres szószt, hogy végül az unokák visongva falják fel. Na, ha nem is pont így, de többekben felmerült a kérdés, hogy az étel nem holland eredetű-e esetleg, ami csak azt mutatja, hogy milyen jól sikerült az indonéz kolonizációból érkező bevándorlók integrációja Hollandiában.
A meleg előétel és a leves között hagytunk egy hatásszünetet, jelezve, hogy aki meggondolta magát az itt még hazamenekülhet, de ez alkalommal nem volt ilyen versenyző a résztvevők között. Japán-koreai-magyar fúziós tányér következett (mármint a tányér a Csorgókőé, a fúziós jelző csak a tartalomra vonatkoztatandó): kacsamiso, kimcsis gyoza és füstölt kacsamell. Felléptek még: bébispenót, koriander, zöldhagyma. A leves alapját egy erős kacsaalaplé képezte, amit a japán konyhában előszeretettel használt (és igen ízgazdag) shiro misoval (erjesztett szójababpaszta) fűszereztünk tovább. A tányérba előbb elhelyeztük a levesbetétet, a füstölt kacsamellszeleteket, a csípős pirított gyozát (roppanós rizstészta batyu változatos töltelékkel, most épp kimcsivel), a bébispenótot, illetve a zöldfűszereket, majd a tűzforró levest egyenesen az asztalnál töltöttük a tányérokba (mivel a miso-t hidegen enni bűn). Közben a gyerekek és a szakácsok kárpótlásképp kaptak egy kis frissen sült perecet Péter Ildikó jóvoltából, ami ugyan nem került felkonferálásra, mégis szőrén szálán eltűnt az este végére.
Kis szünet, illetve a Kelaru pincészet kiváló merlotjának kibontása után került az asztalra a főétel, “részeges” kacsacomb, töltött libanyak, zöldséges sült rizs, mikrozöldségek, ropogós. A kicsontolt combokat egy alapléből, főzőborból, cukorból, szójaszószbú és sok sok fűszerből álló lében kb. fél órát posíroztuk, majd betettük a sütőbe, ahol tálalás előtt rápirítottunk még egyszer. Emellé került a főtt kacsahússal, rizzsel töltött libanyak, amelyet meleg füstön füstöltünk kb. egy órát. A gőzölt jázminrizst kevés mirinnel (rizsbor) illetve pirított zöldségekkel, kínai kellel, gombával, zöldhagymával és kevés omlettel kevertük össze, hogy találjon a főétel keleti ízvilágához.
Desszert: sütőtökös panna cotta, kalácsmorzsa, fehércsokis mascarpone hab, narancsszelet, narancsos ropogós. Pohárdesszerttel fejeztük be az estét, amihez az érdekődők kaptak egy-egy kupica kiemelkedő minőségű Jamy féle málna illetve birspálinkát a Szőcs házaspár jóvoltából, akiknek ezúton is köszönjük a kedvességet. Bár a gyerekek valószínűleg intenzívebb édességre számítottak, összességében a könnyített összeállítás harmonikusan zárta le a menüt, nem próbálván túlszárnyalni a főétel erőteljes ízeit.
Köszönjük minden kedves résztvevőnkek, hogy újra és újra megtisztel bizalmával, köszönjük a KBS Spednek a felajánlott támogatást, Orsikának a szervezést, Kerinek a perecet Ágoston Tamásnak a kitartó munkát, végül pedig újra és újra köszönjük a lelkes szakáccsapatnak, Robinak, Norbinak, Paulnak, Istinek, Andrisnak és új résztvevőként Elemérnek is a ránk szánt időt és energiát. Most téli szünetre megyünk, de a jövő évnek még ambiciózusabb tervekkel vágunk neki, amiről valószínüleg a Facebook oldalon adunk majd hírt.